Az elhízás (obesitas) anyagcsere-folyamatok olyan genetikai, központi idegrendszeri vagy endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavar, mely az energiaháztartás egyensúlyának módosulását okozza. Ez a folyamat a táplálékfelvétel növelésében és/vagy az energialeadás csökkenésében nyilvánul meg, majd fokozott zsírraktározáshoz vezet. Az elhízás tehát krónikus és recidiváló betegség (WHO), mely tartós kezelést igényel, elsősorban kísérő betegségek kezelésével kapcsolatban. Az elhízottak jelentős részénél a meglévő örökletes zavarokra rárakódik a túlzott energia-bevitel okozta környezeti hatás.
A testsúly zavarainak elméleti alapja
Az emberiség fejlődésének kezdetén a természetnek nagymértékben kiszolgáltatottan az éhínséggel küszködött. Az emberiség fennmaradását az biztosította, hogy azok maradtak életben, akik az éhezéshez legjobban tudtak alkalmazkodni, a felvett táplálékot, kalóriát legjobban tudták hasznosítani.
A XX. század ipari és mezőgazdasági fejlődése a terméshozamok jelentős mértékű fokozódásához vezetett, mely a fejlett nyugati országokban a korábbi táplálkozási és életmódbeli szokásokat gyökeresen megváltoztatta. A személygépkocsi, a tömegközlekedési eszközök, a mindennapi munkavégzés során használt gépek elterjedése, a fizikai aktivitás, egyúttal az energia-leadás csökkenését hozta létre.
Másrészt jelentős mértékben fokozódott a szénhidrátban és zsiradékban gazdag ételek fogyasztása, amely az energia-bevitel hirtelen, rövid idő alatti drasztikus emelését eredményezte. Ehhez az energia-bőséghez nem tudott alkalmazkodni az emberiség. Ennek eredménye az, hogy a fejlett nyugati világban napjainkban népbetegséggé vált az elhízás.
Hazánkban történt korábbi felmérések szerint a magyar lakosság 60%-a valamilyen súlyproblémával küszködik. Az elhízás kialakulásában egyrészt a fokozott kalória-felvétel, másrészt a csökkent kalória-leadás áll.
A táplálék- felvételt a szervezet a zsírsejtek és egyéb sejtek által termelt hormonok, fehérjék segítségével a központi idegrendszerben levő központokon keresztül szabályozza. Eddigi ismereteink szerint mintegy 40 fehérje vesz részt valamilyen módon a testsúly állandóságának fenntartásában. Ezen fehérjék örökletes károsodása egyik oka lehet az elhízás kialakulásának. Ezt bizonyítják azok a megfigyelések, hogy kövér szülők gyerekei gyakrabban elhízottak. Az olyan egypetéjű ikrekben végzett vizsgálatok, melyek során az egyik ikertestvér a szülőktől távol, más környezetben nevelkedett, ezt bizonyították, hogy az ikergyerekek súlya a szülők súlyával mutatott szoros kapcsolatot. Az elhízás egy részében hormonális, illetve központi idegrendszeri károsodások is szerepet játszhatnak.
Az elhízottak jelentős részénél a meglévő örökletes zavarokra rárakódik a túlzott energia-bevitel okozta környezeti hatás. Az örökletes zavar miatt a szervezet kompenzációs képessége csökken, ezért nem tudja kivédeni a helytelen táplálkozás és mozgásszegény életmód okozta nem kívánt hatást. Ez azért is fontos, mert az elhízás nagyon gyakran az élettartamot megrövidítő és az életminőséget rontó kórállapotok elősegítője lehet, mint például a vastagbél, méh, prosztata, petefészek daganat, epekövesség, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, gerinc és csípő- vagy térdizületi kopásos betegségek.
Miért vált a világ elsőszámú népbetegségévé a súlyfelesleg?
Világtendencia az elhízás évente 10-15%-kal gyakoribbá válása. A túlsúly és elhízás számos súlyos következmény kockázatát jelenti, úgy mint magas vérnyomás, cukorbetegség, vérzsír (ún. lipid) problémák, érelmeszesedés, izületi, légzőszervi bántalmak, daganatos betegségek, epekövesség, szülészeti és műtéti komplikációk.
Különösen veszélyes egyrészt a hasi zsírfelszaporodás, a pocak (az ún. „alma”-típusú elhízás), ami még normális testtömeg index esetén is kockázatot jelent, másrészt az egyidejű dohányzás, ami még akkor is nagyobb veszélyt jelent, mint a dohányzásról való leszokás utáni súlygyarapodás.
- Alma vagy körte?
A többletsúllyal idővel sokféle betegség járhat együtt. Már régen megfigyelték, hogy a hastájon lerakódó zsírpárna ilyen szempontból veszélyesebb, mint a far-combtájéki hízás. A hasi elhízást nevezik alma típusú vagy férfias elhízásnak is, míg a fenékre-combra rakódó zsírpárna esetén körte típusú vagy nőies elhízásról beszélünk.
Fokozott egészségi kockázat: Az alma típusú elhízás veszélye, hogy ebben az esetben a belső szervek is elzsírosodnak és gyakrabban alakulnak ki anyagcsere-betegségek, mint a körte típusú elhízásban. Félreértésre adhat okot, hogy a körte-típust nevezik „nőies” elhízásnak is, míg az alma-típust férfias elhízásnak, a valóság azonban az, hogy felnőtt korú nőknél a hasi elhízás közel olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál. Sőt, mivel nőknél az elhízás abszolút mértékben gyakoribb, a nők legalább akkora, ha nem nagyobb mértékben szenvednek az elhízás súlyos egészségügyi szövődményeitől, mint a férfiak.
- Hogyan állapíthatjuk meg, hogy melyik típusba tartozunk?
Mérőszalag segítségével mérjük meg a derekunkat a köldök magasságában. Testsúlytól függetlenül az ideális derékbőség nem haladja meg nők esetében a 80 cm-t, illetve férfiak esetében a 94 cm-t. Az a nő, akinek a derékbősége eléri a 88 cm-t, vagy az a férfi, akinek a derékbősége 102 cm, valószínűleg komoly egészségügyi problémákra számíthat, ezért ajánlatos testsúlyát csökkentenie.
|
Nem |
Fokozott kockázat |
Jelentősen fokozott kockázat |
|
Férfiak |
> 94 cm |
> 102 cm |
|
Nők |
> 80 cm |
> 88 cm |
Általános tanácsok – mielőtt belevágnál
- Legyenek céljaid, amiket el akarsz érni
Reális célkitűzés például havi 2 kg fogyás. Általában 5-10%-os testsúly csökkenés elérése a cél. Ilyen mértékű súlycsökkenés az anyagcsere folyamatokra jelentős kedvező hatást fejt ki.
- Ne érjen váratlanul az esetleges kudarc. Emiatt ne add fel!
Előzetes kudarcok nélkül a siker elképzelhetetlen. Ráadásul az egyik legnehezebb hétköznapi feladattal kell szembesülnöd: bizonyos szokásaidon kell változtatnod. Ezt senki más nem tudja átvállalni Tőled. Ez csak úgy sikerülhet, ha éveken át, sőt életre szólóan vállalod a korábbi években-évtizedekben rögzült egészségtelen életmódodnak, táplálkozási és testmozgási szokásaidnak következetes megváltoztatását. Gyakran tapasztaljuk, hogy a kezdeti nagymértékű súlycsökkenés ugyanolyan intenzív fogyókúrás kezelés ellenére mérséklődik, vagy megáll. Ennek hátterében a szervezet alacsonyabb energia bevitelhez való alkalmazkodása áll. Ebben a helyzetben is kell folytatni a fogyókúrát, nem szabad feladni. Ez a kisebb testsúly fenntartását, sőt további, de lassúbb ütemű súlycsökkenést eredményez.
Érdemes a fogyókúrás kezelést csoportosan végezni. Ez segítheti azt, hogy a fogyókúrás programokban való részvétele rendszeresebb és kitartóbb legyen. A csoporton belül a testsúlycsökkentést illetően egészséges mértékű „versengés” is kialakulhat, illetve kellemes társasági programot jelenthetnek a közös kirándulások, séták, kocogás, kerékpározás. A beteg kluboknak (obes, diabetes, lipid kluboknak) a főzési gyakorlatok, diétás tanácsadás mellett nagyon fontos közösségformáló hatása is van, segít a magárahagyatottság érzésének, az elhízásban gyakran észlelhető depresszió tüneteinek enyhítésében („Együtt jobb és könnyebb fogyni.”)
Legutóbbi hozzászólások