Online állapotfelmérés

Akció

Kínai gyógymód

Egy-két évtizede még gyanúsnak vagy legalábbis megkérdőjelezhetőnek számított Európában. Bár ma is sokan bizalmatlanok vele szemben, de már egyre több európai egyetem van, ahol egymás mellett, egymással egyetértésben tevékenykednek a helyi orvosok és a hagyományos kínai gyógymódot alkalmazó specialisták.

 

Miben különbözik a kínai gyógyászat a nyugatitól?

Mindenekelőtt abban, hogy a legrégibb a világon. A Távol-Keleten a fájdalom kezelésére, a krónikus betegségek gyógyítására az akupunktúrát, a légzés- és mozgásterápiát, a különféle masszázst és hőkezelést, a gyógynövénykúrát évezredek óta alkalmazzák.

A kínai gyógyászat kiindulópontja az életenergia, vagyis ahogy ő nevezik: a Qi (csi). Ez mindent magában foglal, ami bennünket testileg és lelkileg életben tart (az immunrendszertől kezdve a test öngyógyító erején keresztül addig az egyedi képességig, amivel valaki megbirkózik az őt érő valamely sorscsapással). A kínai orvosok többféle Qi-t különböztetnek meg. Az öröklött Qi-t, a genetikai ellátottságot minden ember a szüleitől kapja meg. A kor előre haladtával ez egyre csökken, s vele együtt csökken az ember energiája.

Az étkezésből szerzett táplálék-Qi-vel és a levegőből kapott lélegzés-Qi-vel ez a folyamat lassítható. (Ezért olyan fontos a kínai gyógymódban a táplálkozási és a légzési terápia.)

Míg a nyugati orvosnak a diagnózis megállapításához szüksége van röntgenképre, EKG-ra, laboratóriumi vizsgálatokra, s ezután általában csak az általa vizsgált szerveket gyógyítja (mert a többi szerv gyógyítására más orvos szakosodott), addig a kínai gyógyászat nem az egyes szervekkel, hanem funkciók körével foglalkozik, aminek meghatározott elemek, érzések, ízlések és hőérzetek vannak alárendelve.

Az ellentétes erők szerepe

A kínai orvoslásban nagy szerepe van az ellentétes erők kiegyenlítésének. Ilyen ellentétpár a jin és a jang. A két fogalom egymással ellentétes, de egymást kölcsönösen feltételező tulajdonságokat jelez. Az egészséges ember szervezetében a jin és a jang egyensúlyban van.

A jin „a hegy árnyékos oldala”, a jang „a hegy napos oldala”. De van egyéb jelentése is a jinnek és a jangnak: hideg és meleg, nő és férfi, Hold és Nap, nappal és éjszaka. A nyugati orvostudomány is régóta elfogadja, hogy a szervezetben kölcsönhatásban vannak azok az erők (például feszültség és lazítás, nyugalom és mozgás), amelyek a vérkeringés, a test hőmérséklete és a többi biológiai funkció állandóságát teremtik meg (homeosztázia).

A kínai gyógymód eredete

A kínai medicina az időszámításunkat megelőző harmadik évezredtől kezdődően alakult ki, eredményei összevethetők a nyugati gyógymódok eredményeivel. Mi több: sok olyan esetben is gyógyulást érnek el, amikor a fejlett technikájú nyugati gyógyászat és gyógyszeripar tehetetlennek bizonyul.

Mivel a könyvnyomtatást Kínában jóval korábban ismerték, mint Európában, az orvosnemzedékek egész sora örökíthette meg és fejlesztette tovább gyógyítási módszereit. A régi Kínában a gyógyítókat az is ösztönözte, hogy csak akkor kaptak honoráriumot, ha a páciensük teljesen meggyógyult – s még inkább akkor, ha nem lett beteg.

A kínai gyógyászat mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt élte fénykorát, majd érthetetlen okból hanyatlani kezdett. Századunk elején Kínában is megkezdődött a nyugati orvostudomány diadalútja.

Arra azonban a Mennyei Birodalom nem volt felkészülve, hogy európai értelemben vett egészségügyi rendszert vezessen be. Végül is Mao Ce Tung újíttatta fel a hagyományos kínai medicinát. S ma Kínában jórészt egyenrangúan működik egymás mellett a két rendszer.

A kínai orvos nem belgyógyász, nem nőgyógyász, nem gyermekorvos vagy pszichiáter, hanem mindig az egész emberért, testéért és lelkéért felelős.

Miben rejlik a különbség?

A specializálódott nyugati gyógyászat a panaszokat és a betegségeket gyakran elszigetelten vizsgálja. Ezzel szemben a kínai medicina abból indul ki, hogy a szervek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. Ilyen, a nyugati tudomány számára szokatlan párosítás például a szív és a vese, a tüdő és a vastagbél. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az egyik szerv miatt panasz keletkezik, meg kell vizsgálni, esetleg párhuzamosan kezelni kell a kapcsolódó szervet is. (A kínai orvostudomány tizenkét „szervrendszert” ismer.) Ezen kívül nagyon fontos tényező a diagnózis és a terápia számára a táplálkozás, a mozgás, az időjárás, a lelkiállapot, a munkakörülmények, a párkapcsolat, a család és az életmód.

Hogyan kezdődik egy vizsgálat?

A kínai orvosok ilyen kérdésekkel kezdik a vizsgálatot: Gyakran hideg a lába? Édesszájú? S a diagnózis szempontjából fontos az erre kapott válasz, és döntő, amit a páciens magától mond hogylétéről. Csak ezután jön számításba a lelet, vagyis a betegség jeleinek megállapítása, például a láz. Az orvosok figyelnek olyan jelekre, amelyek nyugati megítélés szerint másodlagos fontosságúak, mint például az: hajlott hátú vagy egyenes tartású a beteg, sovány és izmos, vagy fel van fúvódva, a hangja halk és fátyolos vagy erős és tisztán csengő. A bőre nedves vagy száraz? Ezekből a kínai orvos következtethet az egyes, egymással kapcsolatban lévő szervek állapotára s ezen túlmenően a beteg általános hogylétére.

Hozzátartozik a diagnózishoz az érverés és a nyelv vizsgálata. A pulzust a nyugati gyakorlattól eltérően egyszerre mind a két csuklón három-három pontra gyakorolt, különböző erősségű nyomással mérik. Összesen 28 alapvető „pulzusminőséget” ismernek. Ezek a vizsgálatok adnak képet a szervrendszerek állapotáról.

Enyhébb mellékhatások

A kínai gyógymódok alkalmazásánál is előfordul mellékhatás, ha mondjuk nem megfelelő a teakeverék összeállítása, vagy nem kellően képzett az, aki az akupunktúrát végzi, s nem jól választja meg a szúrási pontok kombinációját. A mellékhatás azonban általában enyhébb, mint az európai kemoterápia következményei. Az akupunktúra nem pontos alkalmazásánál legfeljebb arról lehet szó, hogy elmarad a várt hatás.

Gyógyulás műtét nélkül

A kínai medicina fő célja a megelőzés. Erre szolgál az immunrendszert erősítő sokféle gyógyteakeverék, meg a szervezet ellenállását fokozó akupunktúrás kezelés. A távol-keleti gyógymódokkal sok esetben operációt is meg lehet előzni, mondjuk porckorong-sérülés vagy altesti megbetegedés (miómák) esetén. A nyugati orvostudomány is előtérbe helyezi az utóbbi időben a porckorong-sérüléseknél a mozgásterápiát, a masszázst, a gyógyszeres kezelést. Előfordul persze, amikor a sebészeti beavatkozást nem helyettesítheti semmiféle kínai gyógymódszer. Ilyen többek között a vakbél-perforáció.

Az olyan krónikus betegségeknél, mint az allergia, a migrén, a bélgyulladás vagy a reuma – a kínai módszer sok esetben hatásosabb az európainál.

Gyermekek esetében a kínai gyógymód azért is könnyebben jut eredményre, mert a gyerek érzékenyebben reagál a kezelésre, mint a felnőtt. Elvileg minden kínai gyógyászati eljárás alkalmas a gyerekbetegségek leküzdésére. Ez azonban csak korlátozott mértékben érvényes az akupunktúrára, mert ez a kezelés fájdalmat is okozhat, amit a gyerek nehezebben visel el, őket tehát inkább a tuinának nevezett masszázzsal kezelik.

Masszázs (Tuina) vagy akupuntúra

A kínai masszázs (tuina): a masszőr hüvelykujjának begyével és tenyerének élével megnyomkodja, megdolgozza, majd növényi borogatással kezeli a fájó pontokat.

Az akupunktúra lényege: A szakemberek szerint a megfelelő helyre irányított tűszúrás energiablokádot old fel, így a csi, az életenergia zavartalanul áramolhat tovább. Az energiavezetékek (az úgynevezett meridiánok) mentén bizonyos pontokra gyakorolt szúrással lehet a test jin és jang erőinek egyensúlyát befolyásolni, s ezzel az energiarendszeren belül az egyensúlyt visszaállítani. A meridiánok képezik az összekötő utat a testfelület és a belső szervek között, s egyben ezek a csi, az életenergia vezetékei. Összesen 20 meridián van, ezek fentről lefelé, illetve alulról felfelé haladnak, és az akupunktúra-pontokon keresztül hozzáférhetők. (A pontok száma 300 és 400 között van, de hogy pontosan mennyi, ebben még a szakértők sem tudtak megegyezni.)

Milyen hatásokkal bír?

Az akupunktúrának lehet serkentő és nyugtató hatása. A kezelés kiváltotta bizsergést vagy fájdalomérzést (ami azért különbözik a közönséges tűszúrás okozta fájdalomtól!) decsinek nevezik. A decsi annak a jele, hogy valamennyire megváltozott a test energiaháztartása.

Amennyiben fájdalom jelentkezik, az rövid ideig tart, utána a kezelt személy kellemesen ellazul. Az esetleges fájdalom attól is függ, hogy milyen pontokat érint az akupunktúrás kezelés. Ezek a pontok a kézen érzékenyebbek, a fejbőrön viszont, bármilyen furcsán hangzik, a kezelés kevésbé fájdalmas. Sok múlik azon is, milyen stádiumban van a betegség. S természetesen függ attól is, mennyire érzékeny a páciens, s hogy nyugodtan, feszülten vagy éppen félelemérzéssel reagál a kezelésre. Hasznos kiegészítője a test akupunktúrájának a fül akupunktúrája, például fogorvosi kezelésnél a fájdalom csillapítására.

A kínai orvoslás alapanyagai

Gyógynövények mellé állati és ásványi anyagokat is használ a kínai orvoslás, több ezer variációban. A keveréket a gyógyszerész a diagnózisnak megfelelően mindig a páciens egyedi szükségleteit figyelembe véve állítja össze. Az alkotóelem lehet gyökér, mag, fakéreg, gyümölcs, rovar vázának alapanyaga (kitin). Az egy napra való mennyiséget vízben puhítják meg, s az orvos utasításának megfelelően rövidebb-hosszabb ideig főzik masszává.

A légzés szerepe

A Kínát bemutató filmbeszámolókban gyakran látni, hogy az emberek „bemelegítenek” a szabadban, munkakezdés előtt. Ilyenkor tulajdonképpen légző gyakorlatot végeznek, ami a tai csi csuannak nevezett harci művészet leegyszerűsített változata.

Taoista tajcsi (Wikipédia) »

A tai csi jelentése: legfőbb elv, a csuan lehet cselekvés, mozgás, kéz, vagy akár bokszolás. Az eredeti harci művészet a küzdő állatok, medvék, tigrisek mozgására alapozta önvédelemre szolgáló szigorú szabályait, amelyek elsajátítása meglehetősen nehéz, leegyszerűsített változatának célja a test egészségének megőrzése, „fitten” tartása.

A lelassított tai csi csuan mozgás alapja a lélegzés figyelése. Megfelelő gyakorlással helyreállítható az a természetes légzési ritmus, amitől a legtöbb ember az évek során elszokott.

Az étkezés fontossága

A kínai medicina szempontjából rendkívül fontos a táplálkozás. Ez a felismerés Nyugaton is egyre jobban érvényesül. A különbség az, hogy a kínai orvos abból indul ki, minden ennivalóban van bizonyos meleg vagy hideg energia. A másik alapelv: a szervezetben a melegnek és a hidegnek egyensúlyban kell lennie. Ha valamiből hiány van, azt táplálkozással kell pótolni.

Ehhez ismerni kell az ételek „hőértékét”:

  • Forró ételek: a roston sült hús, a fekete bors, a fahéj.
  • Meleg ételek: a csirke, sajt, őszibarack, kávé.
  • Semleges: többek között a tojás, tej, burgonya, marhahús, szőlő, csonthéjúak.
  • Hűvös: egyebek között minden salátaféle, a rizs, a savanyú káposzta, az alma, körte, a különféle gyógyteák.
  • Hideg: egyebek között az uborka, paradicsom, joghurt, ásványvíz, a zöld és fekete tea.

Meghűléssel járó, meleget keltő jelenségek (például a láz) lehűthetők, enyhíthetők hűvös és hideg étellel, feszültség esetén segít a semleges koszt. Aki álmatlanságban szenved, annak ajánlatos legalább esténként valami hűvöset enni.

A kínai medicina módszereinek tehát éppúgy helye lehet a gyógyítás összességében, mint az ultrahangos vizsgálatoknak vagy a lézersebészetnek.

 

Ugrás a lap teteljére

TENUITAS EGÉSZSÉG STÚDIÓ 1132, Budapest, Visegrádi u. 23. II. em 5. Tel.:  +36 20 540 5420, E-mail:info[kukac]tenuitas[pont]hu

Designed by Webenium