Pszichoszomatika – test és lélek elválaszthatatlan
A táplálkozásnak is van szimbolikája. Ha valakinek egy bizonyos ételre van gusztusa, az sok mindent elárul az illető aktuális lelkiállapotáról, más szóval az ételválasztásunk mesél rólunk.
Az éhség a kapni akarás, a birtokolni vágyás szimbóluma, egyfajta vágyódás kifejezése. Az evés ennek a vágynak, akarásnak a kielégítése, a magunkba vételen, magunkba integráláson, a jóllakáson keresztül.
Ha valaki szeretetre éhes, és a szeretetéhségét nem csillapítja senki adekvát módon, annál testi szinten erőteljesen megjelenik az édességek utáni vágy. Az édességekre és a nassolnivalókra irányuló csillapíthatatlan vágy mindig a kielégítetlen szeretetéhség jele, a szeretet és az édesség szorosan összetartozik. Aki nassol, szeretetre és elismerésre vágyik.
A sokat gondolkodó, intellektuális munkát végző emberek a sós, kiadós ételeket kedvelik. Az erősen konzervatív beállítottságú emberek kedvelik a konzerveket, a füstölt ételeket, szeretik az erős teát, kávét, amelyet keserűen fogyasztanak. Akik szívesen veszik az új ingereket, keresik a mindig új benyomásokat, azok általában az erősen fűszerezett, vagy erős ételeket kedvelik.
Azok az emberek, akik kímélő étrenden élnek, se sót, se fűszereket nem esznek, erősen óvják magukat minden új benyomástól. Félelemmel kerülik az élet kihívásait, minden konfrontációt kerülnek. Ez a félelem elvezethet a gyomorbetegek pépes étkezéséhez. A gyomorbeteg személyisége a gyermekkorba regrediál (visszaesik, visszafelé halad, visszanyúl régebbi megoldásokhoz), ahol az embernek nem kell különbséget tennie, vagy választania, s lemondhat az ételbe való beleharapásról (agresszióról) is. Aki kerüli a kemény ételeket, rendszerint kerüli a kemény élethelyzeteket is.
A halszálkától való különös félelem az agressziótól való félelmet szimbolizálja.
A magvaktól való félelem – félelem a problémáktól, az ilyen ember nem akar a dolgok lényegéig (magváig) hatolni.
Az étkezés szimbolikája
Életünk első időszakában a táplálékfelvétel az egyik legfontosabb életfunkciónk. Az éhségérzet enyhítése jó közérzetet, és az elfogadottság érzését váltja ki. A szopás alkalmával a gyermek a testi nyugtalanságára vigasztalást kap. A meleg, puha, tej illatú anyai testtel való érintkezés a csecsemőnek azt jelenti: szeretik. Később az ujjszopásnál ezt a kellemes érzést akarja a gyermek újra teremteni. A jóllakottság, az elfogadottság, és a szeretetben levés érzései a csecsemőben elválaszthatatlanul összekötődnek. Ezen az elven alapul a free-demand, az igény szerinti táplálás, amikor a gyermekre bízzák, hogy mikor és mennyit szeretne enni. A csecsemőnek sem az evését sem az alvását nem szabad megszakítani. Ha a csecsemő az anyai gondoskodásban frusztrálódik, maradandó fejlődési zavarok alakulnak ki. Az ilyen gyermek kapkodja az ételt, gyakran habzsol, sokat és gyorsan akar enni. Ezzel a viselkedéssel válaszol a bizonytalan, megzavart anya-gyermek kapcsolatra.
Ha az anya nem tudja eléggé szeretni a gyermekét, ha a szoptatáskor gondolatilag nincs jelen, ha gyakran siet vagy rohan, esetleg másra figyel (Tv-t néz, a család többi tagjával beszélget) akkor a csecsemőben agresszív indulatok fejlődhetnek ki, amelyeket sem legyőzni, sem kiélni nem tud, inkább csak elfojtani képes azokat. Ezek az indulatok megalapozzák a különböző vegetatív reakciókat is. Mivel a szerető gondoskodás és a táplálkozás összekapcsolódik a tudattalanban, azért a szeretetlen „megetetés” csalódást okoz, és ha ez gyakran ismétlődik, egészségkárosodáshoz is vezethet.
Kaufmann azt mondja, hogy a különféle táplálékok megkívánása vagy elutasítása különböző emocionális szükségletekre utalnak. Az ételeket pszichológiai hátterük alapján osztályozta.
Biztonságot sugárzó például a tej, amely az elfogadottság érzését váltja ki, mágikus hatású az erőt adó marhasült, a társadalmi helyzetet hangsúlyozza a kaviár vagy más ritkaságok. Vannak gyermekek számára tiltott, a felnőttséget szimbolizáló ételek, mint a bor, sör, kávé. Köszönetet vagy dicséretet jelentenek az édességek, ennek megfelelően az édesség utáni vágyódás a szeretethiány talaján az önvigasztalást jelenti. Müller-Eckhard 1970-es vizsgálatában találóan jegyzi meg, hogy milyen sok szeretetet nélkülöző asszony keresi fel a cukrászdákat az édesség kedvéért.
Az elhízás pszichoszomatikája
Az elhízás fizikailag zsírszövet-feleslegben megnyilvánuló kórkép. Lehet a túlzott kalória bevitel következménye, de kialakulásában és fennmaradásában közrejátszanak genetikai és hormonális okok, valamint anyagcserezavarok is. Gyakran kíséri az elhízást magas vérnyomás, cukorbaj, szívkoszorúér-megbetegedések, izületi fájdalmak.
A kövérség alapját a pozitív energia-egyensúly képezi. A kövéreknél általában jellemző a lassult alapanyagcsere, ami azt jelenti, hogy a normális súlyúakhoz képest a csekélyebb táplálékbevitel is állandósítani tudja a megnövekedett testsúlyt. A kövérséghez tehát paraszimpatikus túlsúly társul és az anyagcsere folyamatok következményes csökkenése.
Bruch kimutatta, hogy miként tudja a szülő kiváltani a kövérséget azzal, hogy a gyermek szükségleteire sematikusan táplálék kínálattal válaszol, s a gyermekéhez való őszinte odafordulás attól függ, hogy a gyermek eszik-e. Az ilyen típusú anya-gyermek struktúra a gyermek én-erejét gyengíti. A gyermek a frusztrációkat sem feldolgozni, sem elviselni nem lesz képes, helyette ön-növeléssel védekezik. Az elhízott betegeknél gyakran található igen szoros anyai kötődés, és erős anyai dominancia. Az apa a családban alárendelt szerepet játszik. Az anya a túlhajtott gondoskodásával akadályozza a gyermek motorikus fejlődését és a szociális kapcsolatteremtő készségét, és így a gyermeket passzív-receptív (passzívan befogadó) tartásban rögzíti.
Pósa Ferenc szerint pszichésen az elhízás abból ered, hogy a kövér emberek gyűjtögető életmódot folytatnak, már ami a szeretetet, a gondoskodást, a szellemi táplálékot illeti. Az elhízásnál nem egyszerű szeretetéhségről van szó. Nagyon sok mindentől eltávolodott az, aki az elhízás problémájával küszködik. „Küszködik, mert belül nem érzi helyesnek, amit tesz, ahogy él, de tovább megyek – ez még önmagában nem jelentene konfliktust -, tudja a helyes utat is. Tudja, érzi mit kellene tennie ahhoz, hogy megtalálja az annyira óhajtott boldogságot.” (Pósa: A betegség, mint pótcselekvés)
A kövér betegek nem tudják, mikor éhesek, mert az étvágyukat nem a belső szabályozó rendszerük, hanem a külső ingerek és a nyugtalanságuk váltja ki. A tartós evési szükséglet vagy a hirtelen támadó farkasétvágy nem a szervezet táplálékigényének a következménye, hanem a konfliktusok, a személyes problémák hatására a beteg regrediál, és a nyugtalanság, kedvetlenség, oldásának kora gyermekkori eszközéhez nyúl vissza. Számára az evés pótlékká, a meg nem kapott, nem teljesített szeretet szükséglet kielégítésének eszközévé válik.
A kövérség és a soványság oly módon tartoznak össze, hogy mindkét esetben fennáll az orális fixálódás. Az orális szükséglet kielégítésének kényszere az evésszenvedély, mint pozitív függőség, és a táplálékmegvonás, mint negatív függőség.
A kövér ember azt a szellemi táplálékot, amit a vágyaiból, gondolataiból, céljaiból, a tiszta, kiteljesítő érzéseiből meríthetne, a fizikai táplálékkal pótolja.
Az elhízáshoz gyakran társul evéskényszer. A kövér ember túlzott megértési vágyat érez az egész világgal szemben. Mindent és mindenkit meg kíván érteni, nem törődik a saját érzéseivel, igényeivel. Gyakran mást érez, mint amit cselekszik, így fokozott feszültségben él. Rengeteg megértés és együttérzés van benne, de az elismerést másoktól várja, olyanoktól, akiktől nem kapja meg. Meg kell tanulnia, hogy az elismerést önmagának adja meg.
Fokozott érzelmi sérülékenység jellemzi, a jó tapasztalatok hiányában elhiszi saját magáról, hogy értéktelen, nem bízik saját belső értékei meglétében. Saját értéktelenségét véve alapul elfordul önmagától, egy idő után meg sem próbálja megérteni és elfogadni önmagát. Kialakul benne egy kettősség, mert egyrészt teljesíteni akar, másrészt fél a teljesítéstől, hiszen annyi megélt rossz tapasztalata van már. Tökéletlennek, sebezhetőnek és elégtelennek érzi magát, bánatában eszik, hogy az önmagáról alkotott kép okozta szorongásait csökkentse. A „kevés vagyok” érzés igen mélyen begyökerezett a kövér emberben, gyakran jellemzi őket az apatikus-borús rezignáció, és a magányosságba menekülés.
Összességében elmondható, hogy a kövér ember üresnek érzi magát, hiányzik az az érzelmi táplálék, amiből építhetné azt az életét, amelyet élhetne és amire vágyik. Kétségbeesetten keresi azt, ami kielégítheti az érzelmi éhségérzetét. Lázad az érzései, a kialakult élethelyzete ellen, miközben átmeneti megoldásként evéssel oldja a kedvetlenség érzését.
A kövérség kezelése
A fogyókúrák akkor válnak hatékonnyá, amikor a viselkedésváltozás hatására a kövér embernek már nem szükséglete a túlsúly. A gyakorlatban azért eredménytelenek a fogyókúrák, mert tüneteket kezelnek, de nem veszik figyelembe, az okokat: miért van szüksége a betegnek a „bánathájra”, és az érzelmi egyensúly megteremtését elhanyagolják. Persze nem mindenki szeretne szembesülni a problémáival, sok embernek kellemesebb és elviselhetőbb tudomásul venni és elfogadni a túlsúlyt. Ráadásul a fogyasztó diéták nagy részénél mellékhatásként idegesség, ingerlékenység, levertség, és szélesebb értelemben vett depressziós tünetek, esetleg diffúz szorongás jelentkezik.
A kövér embert gyakran emocionálisan elutasítják, amitől még kövérebbre eszi magát.
Nagyon fontos, hogy a kövér ember tudja valamilyen számára megfelelő módon pótolni az evés, mint örömnyereség elvesztését.
Nehezíti a kövérségtől való szabadulást a mindenhonnan támadó, fogyasztásra felhívó csábítás, mely a félreterelt figyelmet állandóan visszaviszi az ételekhez, mint örömszerző ingerekhez.
A kövérség kezelésében kiemelkedő jelentőségűek a kapcsolati hidak. Ezek arra szolgálnak, hogy eleinte nagy mértékben, később, az én-erő növekedésével arányosan csökkenő mértékben segítsenek a kövér embernek a konfliktusait legyőzni, illetve az örömérzéseket beszerezni. Akik lefogytak, azok közül az erős kapcsolati hidakkal rendelkezők tudták megtartani a súlyukat.
Evésviselkedési kategóriák
Freyberger és Struwe az elhízottakat evésviselkedésük alapján a következő fő csoportokba sorolta:
· Elkábuló evő
az étágy megrohanja, szinte extatikusan eszik. Rettenetes mennyiséget kebelez be, mert csak ekkor érzi magát kielégítettnek. Nála szinte „orális orgazmusról” beszélhetünk.
· Tartós evő
A felébredéskor érkezik meg az étvágya, és a lefekvéssel múlik el. Ő az, aki egész nap tud és akar is enni, képtelen magát a fő étkezésekre korlátozni. Nem szenved az evési kényszere miatt, inkább jól érzi magát.
· Kielégítetlen evő
Őt nem az éhség, hanem a megszokás ülteti le az étkező asztalhoz, azonban ha egyszer enni kezd, elképesztő mennyiséget képes megenni. Ő az a típus, akiről a közmondást alkották: „evés közben jön meg az étvágy”.
· Éjszakai evő
Ez a típus elsősorban az USA-ban alakult ki, ő az, aki nappal étvágytalan, és akire este vagy éjszaka tör rá az éhség. Akármennyit eszik, nem érez jóllakottságot. Nehezen alszik el és/vagy gyakran felébred, és két alvás között újra és újra eszik, anélkül, hogy jóllakottság érzést érezne. Feltételezhető, de nem bizonyított az éhség és a jóllakottság agyi központjának a defektusa.
Fülakupunktúra – az elhízás hatásos fogyókúra módszere
Az elhízás könnyen megelőzhető és nagyon nehezen gyógyítható, életveszélyes idült betegség, mely már gyermekkorban elkezdődik. Az elhízás megelőzése, kezelése nem egyszeri, hanem egy életre szóló program.
Rövid idő alatt nem lehet tartósan lefogyni, mert az inzulin-receptorok érzékenysége éhezés hatására fokozódik. A koplalás utáni időszakban tehát minden falat duplán fog hasznosulni.
A legrosszabb fogyókúra a koplalás! A leghatékonyabb az egészséges fizikai aktivitás és a táplálkozás közötti összhang megtalálása.
A Tenuitas Fogyókúra Programja különösen nagy hangsúlyt helyez a túlsúly elleni küzdelem fontosságára. Ezzel nemcsak kellemesebb közérzetet, több magabiztosságot, szép, esztétikus alakot, hanem a továbbiakban előforduló betegségek megelőzésében érünk el komoly eredményeket. A súlycsökkentési program tehát csak a kezdet. Azonban ebben a fogyókúrás szakaszban olyan segítséget nyújtunk a hölgyeknek, amely teljesen személyre szabott módon – éppen ezért rendkívül hatékonyan – támogatja a fogyókúrát és a későbbi életmódváltást.
A Tenuitas Fogyókúra Program alapelemei a fülakupunktúra, amelyet szükség és igény esetén testakupunktúrával is kombinálunk. A fülakupunktúra során apró nagyon vékony tűket szúrunk a fülkagyló külső részébe. Ezzel olyan pontokat stimulálunk, amelyek abban segítenek, hogy a fogyókúra során éhségérzet nélkül, egészségesen, mellékhatások nélkül könnyednek és magabiztosnak érezheti magát. A kezelésekre hetente két illetve három alkalommal kerül sor. Ez a túlsúly mértékétől függ. Semmiféle idegen anyag, vegyszer, gyógyszer nem kerül a szervezetbe, hiszen ez a gyógymód a szervezet saját öngyógyító folyamatainak beindulását, erősítését segíti.
A fülakupunktúrás kezelések előtt pácienseink állapotfelmérést kapnak, amely során kerül összeállításra a személyre szabott étrend, amely fokozatosan és a páciens igényeinek figyelembe vételével átvezet az új életmód felé. Ez az életmód-váltás segít majd abban hosszútávon, hogy a páciens egészséges maradjon és a lehetőségekhez mérten minél tovább teljes értékű életet élhessen.
A fülakupunktúra hatékony fogyókúrás módszer, mivel a szervezet egyensúlyi állapotának visszaállításával szabadít meg a felesleges kilóktól.
- Biztonságosan és fájdalom mentesen segíti a fogyást,
- jelentősen csökkenti az étvágyat,
- a belső szervek aktiválásával gyorsítja az anyagcserét.
A fülakupunktúra segítségével elkerülhetők a fogyókúrák kellemetlen mellékhatásai mint pl.
- az állandó éhségérzet
- az evés utáni sóvárgás és
- a feszült, ideges lelkiállapot.
A fülakupunktúrás kezelések segítségével az egyénileg felállított diéta könnyedén, a lemondás érzése nélkül betartható.
Amennyiben szívesen csatlakozna programunkhoz és elérkezettnek látja az időt, hogy drámai események nélkül, nyugodtan átalakítsa életmódját, várjuk jelentkezését
Legutóbbi hozzászólások